Farsang

A farsang a vízkereszt napjától (január 6.) hamvazószerdáig, a nagyböjt kezdetéig tartó időszak elnevezése, amelyet hagyományosan a vidám lakomák, bálok, mulatságok, népünnepélyek jellemeznek. A farsang jellegzetessége, hogy a keresztény liturgikus naptárban nem kötődik hozzá jelentős vallási ünnep, alapvetően a gazdag néphagyományokra épül (lásd: torkos csütörtök). A kereszténység előtti időkből származó farsangi mulatságokat az „erkölcsös” 16. és 17. században nem eredete, hanem bujaságot szimbolizáló szokásai miatt tiltották.

A farsang csúcspontja a karnevál, hagyományos magyar nevén „a farsang farka”. Ez a farsangvasárnaptól húshagyó keddig tartó utolsó három nap, ami nagy mulatságok közepette, valójában télbúcsúztató is. Számos városban ekkor rendezik meg a híres karneválokat, mint a riói, kölni, vagy a velencei:

Magyarországon pedig a farsang legnevezetesebb eseményét, a mohácsi busójárást:

A farsang elnevezése és a legrégebbi szokásadatok középkori német polgári hatásra vallanak, de vannak az Anjouk és Mátyás király udvarából itáliai hatásra utaló adatok is.

A farsang a párválasztás időszaka is volt és egyben fontos „esküvői szezon”, mivel a húsvéti böjt időszakában már tilos volt esküvőt tartani. Erre utal az ünnepnapok elnevezése is (pl.: első menyegzős vasárnap = vízkereszt utáni első vasárnap, vővasárnap = farsangvasárnap az ifjú férj az após kontójára fogyasztott, stb.). A falvakban a legények szervezték a bálokat. A lányok rokonaik közvetítésével bokrétát adtak a kiszemelt legényeknek, akik a farsang végén nyilvános színvallásként a kalapjukra tűzték a bokrétát. A báli szezon és táncmulatság lényege az eljegyzés volt.

Farsangi fánk receptje egy nagymamától:

Hozzávalók:

5o dkg liszt, 3 dkg élesztő, 3 dl tej, 1 kanál cukor, 2 db tojássárgája, 5 dkg vaj, csipetnyi só, fél dl rum, a sütéshez olaj, meleg hely

Elkészítése:

Az élesztőt, 1 dl cukrozott, langyos tejbe morzsolom és megkelesztem. A lisztet egy nagyobb tálba szitálom, elmorzsolom benne a vajat, hozzáadom a megkelt élesztőt, a tojássárgáját, rumot, sót, és a maradék tejet. Jól összedolgozom, nem túl kemény tésztát kapva, melyet addig verek fakanállal, míg sima, hólyagos nem lesz /ez a titka!/, letakarom konyharuhával, langyos helyre teszem, míg kb. másfélszeresére nem kel. Ekkor a megkelt tésztát lisztezett nyújtódeszkára borítom, kb. 1,5 cm vastagra kinyújtom és fánkszaggatóval kiszaggatom /jó üvegpohár is, amit közben lisztezni kell/. Hagyom még így is kis ideig kelni és ujjal kis mélyedést nyomok mindnek a közepébe. Forró olajban kisütöm, lehet egyik oldalukat fedő alatt és fordítás után enélkül sütni. Ha kész, jól lecsepegtetem és porcukorral, házi baracklekvárral tálalom a Krapfent, a fánkot, ahogyan a bécsiek hívják.

Jó farsangolást és fánksütést kívánok az alábbi farsangi verssel:

M. Böck- Hartmann: Farsangéj

Itt a farsang éjszakája,
fülig ér mindenki szája.
A pék fia jön körözve,
kínainak felöltözve.
Egy néger jön mosolyogva,
Az egéren lóg a szoknya,
van itt török, van itt arab,
indiánból három darab!

Erre vonul a királylány,
elefánt áll az uszályán,
álldogálnak mind a ketten,
mint két festmény a keretben,
végre aztán elindulnak,
és dalolnak, és tutulnak.
Szép a farsang éjszakája,
fülig ér mindenki szája.