000

2019. október 2., szerda

Tisztségviselők és presbiterek továbbképző napja volt Albertiben




A Dél-pest Megyei Egyházmegye tisztségviselői és presbiterei 2019. szeptember 28-án, szombaton, az alberti egyházközség iskolájának tornatermében ismét összegyűltek, hogy közösen gondolkozzanak a gyülekezeti élet dolgairól. Az alkalom közös igehallgatással és imádsággal kezdődött, melyet Szilák-Túri Krisztina alberti lelkész tartott, aki egyben az egyházmegyétől is búcsúzott, mivel októbertől Piliscsabán folytatja tovább szolgálatát.


A találkozó Győri Péter Benjámin esperes felvezető szavaival és irányításával folytatódott. Az esperes ezen az alkalmon a gyülekezeti stratégia fontosságára irányította a figyelmet, amit minden közösségnek újra és újra tisztáznia kell magában, mielőtt bármilyen tevékenységbe belekezd. Minden gyülekezetnek fontos látnia magáról, hogy valójában miért van? miért szervezi, tartja az egyes alkalmait? Ebben a gondolkozásban szükséges meglátni négyirányú küldetésünket is, melyek segítenek abban, hogy ne váljon egyoldalúvá a tevékenységünk: Az embereket összekapcsolni Istennel, egymással, a körülöttünk élőkkel és a kultúrával. Az esperes rámutatott arra is, hogy miközben elmerülünk a napi feladatok, több időt igénylő folyamatok megvalósításában, jó olyan terveket is támogatni, amik tíz - ötven éves távlatokra vonatkoznak.

Az esperesi előadás után, kiscsoportos és közös megbeszélés következett, ahol minden résztvevő lehetőséget kapott a témával kapcsolatos tapasztalatának, véleményének és kérdéseinek megszólaltatására. 
A továbbképzés rövid egyházmegyei közgyűléssel folytatódott, melyet Bárdossy Tamás felügyelő vezetett. A találkozónak ebben a részében a közgyűlés tagjai az egyházmegyei tisztségviselők és megbízottak jelentéseit tekintette át és beszélte meg.
Az egyházmegye előzetes tervei szerint a következő képzési nap 2020. április hónapjában várható.

Szöveg: Kustra Csaba
Képek: Kustra Csaba és Bárdossy Tamás

2019. szeptember 13., péntek

Egyházmegyei képzési nap és közgyűlés

Immár hagyományosan egy napon tartjuk az egyházmegye képzési napját és közgyűlését. A képzési napon ezúttal - a korábbiakra építve - gyakorlatias kérdést dolgozunk föl: a gyülekezetek stratégiájának elkészítéséhez, illetve fejlesztéséhez járulunk hozzá.
 A meghívást küldjük minden közgyűlési tagnak, gyülekezeti tisztségviselőnek és a korábbi képzési napokon részt vetteknek.
 Az alábbi jelentkezési lap segítségével kérjük visszajelzését a részvételi szándékról, illetve az esetleges kimentésről.
 Helyszín: Alberti, evangélikus iskola (Albertirsa, Pesti út 106.)
 Jelentkezési határidő: 2019. szeptember 22.
 A nap várható programja:
 8.30                    – érkezés, regisztráció
9.00   – 10.15  – áhítat és bevezető előadás
10.15 – 10.30  – szünet
10.30 – 11.15  – témafeldolgozás csoportban
11.15 – 11.30  – szünet
11.30 – 12.30  – reflexiók, képzési nap programjának zárása, hivatalos közgyűlési témák, döntések

És a meghívó a közgyűlésre: 

               DÉL-PEST MEGYEI EVANGÉLIKUS EGYHÁZMEGYE ESPERESI HIVATALA

5000 Szolnok, Verseghy park 2. ( 20-824-4829 * delpestmegye@lutheran.hu

Albertirsa, 2019. szeptember 13.
 Az egyházmegyei presbitérium tagjainak,
gyülekezeti elnökségeknek és közgyűlési küldötteknek,
megbízottaknak és meghívottaknak

M E G H Í V Ó

Tisztelettel és szeretettel hívjuk az egyházmegyei közgyűlés tagjait, az egyházmegyei tisztségviselőket, illetve az egyházközségek érdeklődő tagjait a

2019. szeptember 28-án, 11.30-kor kezdődő,
az alberti evangélikus iskolában (Albertirsa Pesti út 106.) tartandó

egyházmegyei közgyűlésre.

Napirend:
 1.      Tisztségviselők és egyházmegyei presbitérium éves jelentése
2.      Tájékoztatók
3.      Egyebek
 A közgyűlési tagoktól kérjük, jelezzenek vissza jelenlétükről a
oldalon, s szintén itt kérjük jelezni a kimentéseket is. Egyben szeretettel várunk mindenkit a 9.00-kor kezdődő egyházmegyei képzési napra is - valamint  a képzésen résztvevőket is szívesen látjuk érdeklődőként a közgyűlésen.
  
Tisztelettel és szeretettel:       

Bárdossy Tamás

Győri Péter Benjámin
ehm. felügyelő

esperes


2019. augusztus 29., csütörtök


Partitúra zenei és sport tábor Szolnokon

„Szárnyra kelnek, mint a sasok…” Idén tizenharmadik alkalommal került megrendezésre a szolnoki partitúra zenei és sport tábor, melyen ötven gyermek vett részt. A 2019. augusztus 4-től 10-éig tartó esemény kapcsán elmondható, hogy ez a létszám teljesen be is töltötte a szolnoki evangélikus és református gyülekezetek befogadó és ellátó képességét.
Ennek az évnek a gondolatmenetét Ézsaiás próféta közismert igéje hatotta át, nemcsak a reggeli és esti áhítatokon, hanem az egyes napok egészében. A fő téma és a lelki élet jelenségei a repülés, és az áramlástanból vett példák alapján lettek napról napra kibontva. (checklist  vagyis utasításlista, felhajtóerő, vezérsíkok, turbulencia  vagyis légörvények, átesés, önálló repülés) A tábor lelki vezetését Győri Péter Benjámin esperes irányításával, Végh Miklós református, Győri Tamás József, Kustra Csaba, Blatniczky János Dániel evangélikus lelkészek segítették. Az egy hetes együttlét rendje évek alatt kialakított mederben zajlott, melyben minden résztvevő megtalálhatta a helyét és napra lebontott tevékenységét. A tábor célja nem csupán egyfajta hasznos zenés, sportos nyári időtöltés volt, hanem misszió is, egyrészt a résztvevőknek, másrészt azoknak, akik reggel vagy este bekapcsolódtak a mindenki számára meghirdetett istentiszteletre és beszélgetésekre. 
Köszönet a szolnoki evangélikus és református gyülekezetnek és segítőiknek minden fáradozásáért, akik a nyári szabadságok és családi pihenések idején bevállalták ezt a szolgálatot.

Cikk és képek: Kustra Csaba



2019. június 7., péntek


Énekkari találkozó Vecsésen

Vecsés – A Dél-Pest Megyei Egyházmegye gyülekezetei 2019. május 19-én, cantate vasárnapján, énekkaraik találkozóját tartották. A nap különlegessége volt maga a helyszín, vagyis a megújított-átalakított vecsési evangélikus templom tere, ahol megszólalhattak a kórusok. Ebben az évben a szolnoki, bényei, alberti, péteri, vecsési és a maglódi gyülekezetek mutatták be azt a munkát, amit a gyülekezetekben végeznek ezen a szolgálaton keresztül is. A találkozó rendjét és menetét Hepp Éva az egyházmegye zenei megbízottja irányította. A jelenlevőket Heinemann Ildikó lelkész, mint házigazda és Győri Péter Benjámin, mint az egyházmegye esperese köszöntötte és bátorította. A vecsési gyülekezet az alkalom végén szeretetvendégséggel kedveskedett minden résztvevőnek. Az előzetes tervek szerint a következő évi találkozó helyszíne a Tápiószelei Evangélikus templomban lesz. Köszönet a résztvevő énekkaroknak és kórusvezetőinek, a napért megtett minden fáradozásukért.

Cikk és fotó: Kustra Csaba


2019. május 25., szombat

Pünkösd

A pünkösd a húsvét utáni 7. vasárnapon és hétfőn tartott keresztény ünnep, amelyen a kereszténység a Szentlélek kiáradását ünnepli meg. A Szentlélek az Atya és a Fiú kölcsönös szeretetének végpontja, áradása; ez a kiáradás. A Szentlélek (görögül pneuma, latinul Spiritus Sanctus) ezen a napon áradt ki Jézus tanítványaira, az apostolokra, és ezzel a napot új tartalommal töltötte meg a keresztények számára:

És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egy akarattal együtt valának.


És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, a hol ülnek vala. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül. És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szólniok.
ApCsel 2. Károli biblia

 A pünkösd a sínai szövetség ünnepe volt a zsidóknál Krisztus korában. Akkor a jelei a szélzúgás és tűz volt, Isten jelenlétének, a kegyelem kiáradásának jelei. Az Újszövetség előjeleit a próféták mondták ki az Ószövetségben, Krisztus születése előtt: "Új szövetséget kötök veletek...akkor majd...új szívet adok nektek és új lelket oltok belétek...Az én Lelkemet oltom belétek..."(Ez. 36,25-27; 11,19; Jer. 31,31k). Keresztelő János is jövendölt a Szentlélekről: " [Jézus] majd Szentlélekkel és tűzzel fog benneteket megkeresztelni" (Máté 3,11) Jézus Keresztelő Jánosnál keresztelkedett meg, és rögtön utána galamb formájában a Szentlélek leszállt Jézusra. Ezért a a katolikus ikonográfiában a Szentlélek jele a galamb. A katolikus pünkösdi ünnep tárgya a húsvéti misztérium beteljesedése: a Szentlélek eljövetele, ajándékainak kiáradása, az új törvény és az Egyház születésnapja.

Szentírásból ismert Húsvét után az ötvenedik napon tartják. Így pünkösdvasárnap (a nyugati kereszténységben) legkorábbi lehetséges dátuma: május 10., a legkésőbbi pedig június 13. Görög nevének (πεντηκοστή, pentékoszté) a jelentése is 50, a magyar pünkösd szó ebből származik. Hasonlóan a húsvéthoz, egész héten át tart, de csak két nap nyilvános ünnep. Bár pünkösdöt ünnepként csak a II. században említik ókori keresztény írók (Tertullianus, Órigenész), ünneplése egyidős az egyházzal, tehát az apostolok idejéből való. Az ünnepről május hónapot pünkösd havának is nevezik

A Szentlélek tüzes lángnyelvei leszállnak az apostolokra


Népszokások


A magyar kultúrában több szokás kötődik a pünkösdhöz. Több elemük a kereszténység előtti időkbe nyúlik vissza. Visszavezethető a római floráliákra: a floráliák olyan tavaszt köszöntő ünnepi alkalmak voltak, amikor Flora istennőt, a növényvilág és a virágok (tágabb értelemben a termékenység) istennőjét köszöntötték. Az istennő görög nevén Khlóris, azaz Zöldellő, Viruló.

Májusfa


A magyar nyelvterület nagy részén hagyományosan a május elsejére virradó éjszaka állítottak májusfát. Másik jeles alkalma pünkösd volt. A május elsején állított fákat sokfelé pünkösdkor bontották le. A májusfa, a zöld ág a természet megújhodásának a szimbóluma, és legtöbb esetben az udvarlási szándék bizonyítéka, szerelmi ajándék is.

A májusfát csoportba szerveződve állították a legények a lányoknak, akiknek ez nagy megtiszteltetés volt. Magas, sudár fák voltak erre alkalmasak, melyeket a kerítésoszlophoz rögzítettek éjjel vagy kora hajnalban. Általában színes szalagokkal, étellel-itallal is díszítették. Általában az udvarló legény vezetésével állították a fát, de egyes területeken a legények a rokon lányoknak is állítottak fát. Gyakran a közösségeknek is volt egy közös fája, aminek a kidöntését ünnepély, és táncmulatság kísérte.

Pünkösdi király


A középkor óta ismert szokás, ekkor ügyességi versenyen (tuskócipelés, karikába dobás) kiválasztották a megfelelő legényt, aki később a többieket vezethette, továbbá a pünkösdi király minden lakodalomba, mulatságra, ünnepségre hivatalos volt, a kocsmákban ingyen ihatott, a fogyasztását a közösség fizette ki később. Ez a tisztség egy hétig, de akár egy évig is tartott. Gyakran ez alkalomból avatták fel a legényeket, akik ezentúl udvarolhattak, kocsmázhattak.

Csíksomlyói búcsú


Zarándokok tömege a csíksomlyói búcsú helyszínén

Az egyik legfontosabb magyar Mária-kegyhely Csíksomlyón található. A csíksomlyói búcsú hagyománya a 15. századból maradt fenn az első írásos emlék, amely beszámol a pünkösdi zarándoklatról. A katolikus hívek pünkösdszombatra érkeztek meg a csíksomlyói kegytemplomhoz, majd mise után felvonultak a két Somlyó-hegy közé. A népszokás ma is élő hagyomány, a csíksomlyói búcsú a magyarság egyetemes találkozóhelyévé nőtte ki magát.


Pünkösd


Piros pünkösd öltözik sugárba,
Mosolyogva száll le a világra.
Nyomában kél édes rózsa-illat,
Fényözön hull, a szívek megnyílnak.

Hogy először tűnt fel a világnak:
Tüzes nyelvek alakjába' támadt.
Megoldotta apostolok nyelvét,
Hírdeté a győzedelmes eszmét.

Piros pünkösd, juttasd tiszta fényed'
Ma is minden bánkódó szívének,
Hogy ki tévelyeg kétségbe', homályba':
Világító sugaradat áldja.

Habozóknak oldjad meg a nyelvét,
Világosítsd hittel föl az elmét.
Hogy az eszme szívből szívbe szálljon,
Diadallal az egész világon!

Piros pünkösd, szállj le a világra,
Taníts meg uj nyelvre, új imára.
Oszlasd széjjel mindenütt az éjjet,
Szeretetnek sugara, Szentlélek!

Reviczky Gyula 

2019. április 20., szombat

A feltámadástól pünkösdig

Jézus földi útjának utolsó szakaszáról szólunk. Arról a hét hétről, ill. ötven napról, amelyet ezt az útszakaszt időben átfogja. Rendkívül fontos ez az idő nemcsak azért, mert az egyház és misszió korszakát készíti elő, hanem azért, mert Krisztus feltámadása nélkül „semmit sem ér a ti hitetek“´(1Kor 15,17), így üres a mi igehirdetésünk de „üres a ti hitetek is“ (1Kor 15,14). Bajainkat tetéző elveszett és hazug emberek vagyunk. E szavakat nem valami sajátos önmarcangolás mondatja Pál apostollal, hanem életének és hitének józan, vagy ha úgy tetszik, kijózanító összegezése. Mivel a Jézus feltámadásában vetett hit igen fontos, meg kell hallgatnunk azokat a tanukat és vallomásokat, átgondolni azokat az eseményeket, amelyek ez alatt az ötven nap alatt történtek.

Bizonyára idő kellet ahhoz, hogy Krisztus akkori követői megértsék a történteket még akkor is, ha a feltámadásról szóló s Bibliánkban található vallomások, elkezdve attól az első mozzanattól, hogy Mária Magdaléna kora reggel Jézus sírjához megy, ahonnan felfoghatatlan és meghökkentő élményével rémületében Péterhez és Jánoshoz fut, hogy elmondja riadt szívének alig érthető észrevételét a kőről, amely nincs a helyén… (Jn. 20, 1k). Ettől a híradástól kezdve minden „húsvéti híradás „egyetlen pontra, a feltámadásra – mégpedig a Jézus feltámadására irányuló elbeszélésnek nevezhetünk.

Ezek az elbeszélések különböző személyekhez kötődnek, akiket mai kifejezéssel adatközlőknek nevezhetnénk. Minden hír mögött egy nő, vagy egy férfi arca áll. Sehol nincs suttogó propaganda, csendben terjedő rémhír: azt mondják, vagy halottad már a legújabbat. Neve van annak, aki szól, és annak is, aki hallja. Vagy pedig egy gyűjtőfogalom „tanítványok“ jelzi, hogy a hír egyre növekvő hallgatói körben válik ismertté:

Jézus megjelenik az üres sírnál Mária Magdolnának – Jn 20,11-18

Jézus megjelenik az asszonyoknak –  Mt 28,1 / Mk 16,1, Lk 24,10

Jézus megjelenik Simon Péternek – Lk 24,34 / 1Kor 15,5

Jézus megjelenik a két tanítványnak az emmausi úton – Lk 24,13-35

Jézus megjelenik a tanítványoknak „Tamás távollétében“ – Lk 24, 36-43 / Jn 20,19-25

Jézus megjelenik a tanítványoknak Tamás jelenlétében – Jn 20,26-29

Jézus megjelenik a tanítványoknak a Tibériás tengernél – Jn 21,1-23

Jézus megjelenik a tizenegy tanítványnak Galileában egy hegyen – Mt 28,16-17 / 1Kor 15,6

Jézus mennybemenetele – Lk 24,49-53 / ApCsel 1, 3-11

Jézus feltámadása után negyven napig tartózkodott a földön. A negyvenedik napon megjelent Jeruzsálemben, ahova az apostolok visszatértek. Kiadta a missziós parancsot, majd meghagyta tanítványainak, hogy maradjanak együtt Jeruzsálemben, mígnem elküldi nekik a Szentlelket maga helyett. Aztán kivezette őket az Olajfák hegyére és a szemük láttára fölemelkedett az égbe. A tanítványok mind-addig merően nézték a távozó Jézust, míg egy felhő el nem fedte őt tekintetük elől. 
Giotto: Krisztus mennybemenetele


JOBB NÉKTEK ÍGY


 „Jobb néktek így, hogy immár elmegyek”
Bár szívetek sajog, vérzik e szóra.
Ám fájdalom bölcsője az örömnek,
S enyészet az öröklét hordozója.
Virág fakad a sírhalom tövében.
Érettetek s még sokakért folyt vérem,
Jobb néktek így!…

Jobb néktek így! Nem ismertek ti még,
Nem, lélekben, csak múló porhüvelyben;
Ím lássátok a megtisztult Igét,
Mi salak volt – a test – eztán pihenjen.
A lelket egykor rátok majd kiontom,
Hogy kebleteken égi láng lobogjon.
Jobb néktek így!…

Jobb néktek így! Míg féltve őrzi anyja,
Nem oly merész, nem oly erős a gyermek.
De künn a síkon, önmagára hagyva
Tanul szemébe nézni fergetegnek.
Keblét viharra, vészre bátran tárva, –
Ott születik a hős a bősz csatákba’…
Jobb néktek így!…

Jobb néktek így! Bár most nem értitek,
Hisz könnyben úszik szemetek pillája,
Ám lesz idő, igen, megéritek,
Hogy tisztán láttok napba’, éjszakába.
A hívőké az élet koronája,
Higgyétek hát a szó akárhogy fájna:
Jobb néktek így!

Vajkó Pál

2019. április 2., kedd

Húsvét

A húsvét a keresztények legfontosabb ünnepe, a Krisztus-központú   központi főünnepe. A Biblia szerint Jézus – pénteki keresztre feszítése után – a harmadik napon, vasárnap feltámadt.  Kereszthalálával nem szabadította meg a világot a szenvedéstől, de megváltotta minden ember bűnét, feltámadásával pedig győzelmet aratott a halál felett. A húsvétnak megfeleltethető, időben korábbi zsidó vallási ünnep (héber nyelven pészah) az egyiptomi fogságból való szabadulás ünnepe volt. A húsvét a pészahhal ritkán esik egybe, mivel a Hold járása szerinti naptár és a két változó ünnep számításától függ. A húsvét egybeesik a tavaszi napéjegyenlőség idején tartott termékenységi ünnepekkel is, amelynek elemei a feltámadás, az újjászületés.

M S mester: Föltámadás (Keresztény Múzeum, Esztergom)

Húsvét az azt megelőző időszak, Jézus sivatagi böjtjének emlékére tartott negyvennapos nagyböjt lezárulását jelzi. A katolikus kereszténységben böjtnek nevezett, valójában „húshagyó” táplálkozási időszak után ezen a napon szabad először húst enni. (Erre utal a magyar húsvét szó is: a hús magunkhoz vételének első napja.) A böjt utolsó hetének neve: „nagyhét”, a húsvét utáni hét húsvét hete, egyes magyar vidékeken „fehérhét” – fehérvasárnapig tart. A nyugati kereszténység húsvétja mindig március 22. és április 25. közé esik (beleértve a határokat is). A következő nap  húsvét hétfő a legtöbb keresztény hagyományú államban hivatalos ünnep. A húsvét és a hozzá kapcsolódó ünnepek a mozgó ünnepek közé tartoznak, azaz nem esnek a Julián naptár szerinti év ugyanazon napjára minden évben. A Nap mozgása mellett a Hold mozgásától is függ a dátum némileg a héber naptárhoz hasonló módon. A húsvét helyes időpontja gyakran vita tárgya volt. Az első niceai zsinat 325-ben határozott úgy, hogy az egyház tagjai a húsvétot ugyanazon a vasárnapon ünnepeljék, éspedig legyen a keresztény húsvét időpontja a tavaszi napéjegyenlőség utáni első holdtöltét követő vasárnap.


FELTÁMADT!


Egy édes titkom van nekem.
Fénnyel betölti életem,
mosolyra nyitja számat:
a Megváltó feltámadt!

Nem, nem maradt a sír ölén.
Ujjongok az örömtől én,
hisz nem vagyok már árva.
Nincs többé sírba zárva.

Velem van nappal, éjjelen.
Mindig velem, mindig velem.
Az úton Ő vezérel
oltalmazó kezével.

Virágok, illatozzatok!
Húsvéti, tiszta fény ragyog
elűzve minden árnyat:
a Megváltó feltámadt!

Túrmezei Erzsébet

2019. március 20., szerda

Virágvasárnap, Nagypéntek

Virágvasárnap a húsvét előtti vasárnap neve, a nagyhét kezdete a keresztény ünnepkörben. Ezen a napon vonult be Jézus Jeruzsálembe kereszthalála előtti vasárnapon. Az ókorban szokás volt a Közel-Kelet országaiban, hogy az arra méltó személyek útját valamilyen módon befedjék. Az emberek mind a négy evangélium szerint megadták Jézus Krisztusnak ezt a tiszteletet. Máté, Márk és Lukács szerint a felsőruháikat az útra terítették és gallyakat vágtak a fákról, János az egyedüli, aki pálmaágakról számol be. A nyugati keresztény egyházak liturgiájában e kiemelten fontos dátum mindig a március 15. és április 18. közti valamelyik vasárnapra esik. A katolikusoknál a nagyböjt utolsó, legfontosabb hetének kezdete, napján a templomban barkaszentelést (a magyar néphagyomány szerint rontás, betegség, vihar, jégeső ellen), barkás bevonulást vagy körmenetet szoktak tartani. A keresztény kultúra országaiban ez kiemelten fontos ünnep, melynek hagyományára gazdag népszokáskincs épült. 

A magyar népszokáskincsben a virágvasárnaphoz kapcsolódott többek közt a barkaszentelés, a „Bújj, bújj, zöld ág” kezdetű játék, vagy a palóc kiszehajtás.

Jézus bevonulása a palermói Capella Palatina mozaikján

Mt 21, 1-9

És mikor közeledtek Jeruzsálemhez, és Bethfagéba, az olajfák hegyéhez jutottak vala, akkor elkülde Jézus két tanítványt, És monda nékik: Menjetek ebbe a faluba, a mely előttetek van, és legott találtok egy megkötött szamarat és vele együtt az ő vemhét; oldjátok el és hozzátok ide nékem. És ha valaki valamit szól néktek, mondjátok, hogy az Úrnak van szüksége rájuk és legott el fogja bocsátani őket. Mindez pedig azért lett, hogy beteljesedjék a próféta mondása, a ki így szólott: Mondjátok meg Sion leányának: Ímhol jő néked a te királyod, alázatosan és szamáron ülve, és teherhordozó szamárnak vemhén. A tanítványok pedig elmenvén és úgy cselekedvén, a mint Jézus parancsolta vala nékik, Elhozák a szamarat és annak vemhét, és felső ruháikat rájuk teríték, és ráüle azokra. A sokaság legnagyobb része pedig felső  ruháit az útra teríté; mások pedig a fákról galyakat vagdalnak és hintenek vala az útra. Az előtte és utána menő sokaság pedig kiált vala, mondván:  Hozsánna a Dávid fiának! Áldott, a ki jő az Úrnak nevében! Hozsánna a magasságban!


Jókai Anna: Ima - virágvasárnap alkonyán


Istenem.
Az az alkony.
A földbe döngölt örökzöldek.
A már üres úton horpadt pléhdobozok zörögnek.
Hasadt nejlonzacskók a bokrokon fennakadva.
Köpésbe ragadt csikkek a taposott fűben.

Istenem.
Ez a piszkos alkony
a hamis csillogású nappal után -
Mert semmi sem volt a híg fényben valódi:
sem a csődület, sem az ujjongás,
sem az integető pálmaágak
sem a fejhangon intonált hozsanna.
Egy álságos jelenet mozgatott bábjai voltunk.
Nem itt dőlt el a sorsunk.

Istenem.
Alkony van.
Kivérzett eufória.
A tömeg berekedt.
Vedel, zabál:
vacsorál.
a Tévé elé ül.
Új üvöltésre készül.
A "feszítsd meg" élvezetesebb.
A kereszthalál érdekesebb.

Istenem.
A nagypéntek a valóság.
Nem csap be engem.
A virágvasárnap illuzióját
engedd elfelednem.



Nagypéntek a keresztény liturgiában a húsvét előtti péntek. Ezen a napon emlékeznek meg Jézus Krisztus kereszthaláláról.

Jézus halálának lehetséges időpontja

Az evangéliumok és egyéb korabeli források alapján az időpont meghatározása nem egyszerű feladat. Sokan úgy gondolták, hogy Jézus egy áprilisi péntek este halt meg, amikor a Dél Keresztje csillagkép látható volt az égbolt alján Jeruzsálemtől délre. Ez azonban a precesszió miatt nem lehetséges. Egy lehetséges időpont Kr. u. 33., április 3. Ezen a napon részleges holdfogyatkozás is volt. A pontos dátum kiszámítását problémássá teszi a szinoptikus evangéliumok és János evangéliumának beszámolói közötti látszólagos eltérések. Az előzőek leírása szerint az utolsó vacsora egyértelműen a zsidó húsvéti bárány elfogyasztását jelentette (az egyiptomi kivonulás emlékezetére), amit a zsidók az év első hónapjának 14. napján, csütörtök este (a zsidó napok naplementétől naplementéig tartanak) azaz a zsidó Nisan hónap 15-én tartották. A másnapi keresztre feszítés így még mindig Nisan 15-én, de már pénteken történt. János azonban úgy írja le ezt a történetet, hogy az arimátiai József – Pilátus engedélyével – Jézus holttestét még az ünnepi előkészületek előtt helyezte el a közeli új sírba (Jn 19,42), ami azt jelenti, hogy az utolsó vacsorát legkésőbb a zsidó húsvét előtti estén tartotta Jézus tanítványaival. Ennek az ellentmondásnak a feloldására számos kísérlet történt, de a legvalószínűbb magyarázatnak az tűnik, hogy (Jn13,1 alapján) Jézus tudta, hogy eljött az utolsó órája és emiatt az utolsó vacsorát előbbre hozta keddre vagy szerdára (ilyen módon több idő juthatott a keresztre feszítés előtti eseményekre is.)A fontos egyetértés az evangéliumok között az a tény, hogy a keresztrefeszítés Poncius Pilátus kormányzása idején történt Kr. u. 26 és 36 között. Ebben az időszakban Nisan 14-e (János alapján) csak 27-ben, 30-ban, 33-ban és 36-ban esett péntekre. Érvek szólnak mindezen évek mellett: Lukács evangéliuma megemlíti, hogy Jézus körülbelül 30. évében, Keresztelő Szent János pedig Tibérius császár uralkodásának 15. évében kezdte el nyilvános munkásságát. Ha elfogadjuk Kr. e. 6-ot Jézus születési évének, akkor ez a nyilvános működés kezdetét Jézus esetében Kr. u. 26-ra teszi, Keresztelő Szent János esetében pedig Kr. u. 29-re. (Tiberius Kr. u. 14-ben lett császár), azaz túl késő Jézushoz viszonyítva (mivel János evangéliuma három különböző húsvétot említ meg Jézus nyilvános élete során.) Emiatt a keresztrefeszítés idejét Kr. u. 33-ra kell tennünk. Emellett szól az az érvelés is, miszerint Seianusnak a zsidók elnyomatására vonatkozó rendeléseit Seianus halála után, Kr. u. 32-ben Tiberius eltörölte (ami jó magyarázatot adhat arra, hogy Pilátus miért engedett akarata ellenére a Jézus kivégzését követelő zsidóknak.) 

Jézus Krisztus a kereszten - Diego Velázquez (1599-1661) festménye



Barabás


Kezén, lábán nehéz bilincsbe verve,
Sötét börtön mélyén ül a fogoly.
Lelkén rablás, gyilkosság szörnyű terhe,
S menekülés számára nincs sehol.

A bősz tömeg vad, vészes árja tombol
Csapkodja a pretorium kövét;
A nép remeg, sápadt az izgalomtól,
Pilátus arca, mint az éj: sötét.

S szól: „Elbocsátom a zsidók királyát!
Én nem találok benne semmi bűnt!”
„Feszítsd meg Őt! Feszítsd meg Őt!” kiáltják,
Bocsásd el inkább Barabást nekünk.

Halkan csepeg a vér a barna fáról,
Sötétség száll alá, az óra: hat!
S a megváltottak végtelen sorából
Az első bűnös, – Barabás, – szabad!

Thaly Lóránt

2019. március 7., csütörtök

Böjt

A hamvazószerda a farsangi időszak utáni első nap, a  Húsvét  ünnepét megelőző 40 napos nagyböjt kezdete. Neve onnan származik, hogy az őskeresztények vezeklésként hamut szórtak a fejükre.

Hamvazószerdán – elsősorban a katolikus egyházban – szentelt hamuból (mely az előző évi virágvasárnap barkáinak hamvai) keresztet rajzolnak a hívők homlokára, az alábbi mondatok egyikével: „Ember, emlékezz rá, hogy porból vagy és porrá leszel”, illetve „Térjetek meg és higgyetek az evangéliumnak!”. Ezt a napot ritkábban protestáns közösségekben is megünneplik.

A nagyböjt (latinul Quadragesima) a keresztény közösségekben a Húsvét előtti negyven napos előkészületi, bűnbánati időszak. Lényege húsvétra, Jézus Krisztus feltámadásának ünnepére való felkészülés a hitben való elmélyülés, a kiengesztelődés és a lemondás révén. A vallásos gyakorlat középpontjában ebben az időszakban a bűnbánat, a megtisztulás, az áldozatvállalás és a könyörgés áll, kifejezve az ember Isten iránti szeretetét. A nagyböjt lelkületének része az ima és a szegények megsegítése is. 

A böjt tartózkodás evéstől, ivástól, vagy valamilyen tevékenységtől. Táplálkozás esetén a böjt lehet részleges vagy teljes, attól függően, hogy például valaki csak bizonyos fajta ételektől tartózkodik, vagy pedig minden ételtől és italtól.

A nagyböjt időtartama 40 nap, ami a Szentírásban és a keresztény hagyományban az események jelentőségét aláhúzó szám (Jézus nyilvános működésének megkezdése előtt 40 napot böjtölt a pusztában; 40 napig tartott a vízözön; 40 évig vándorolt a zsidó nép a pusztában; 40 napot töltött és böjtölt Mózes a Sínai-hegyen mielőtt megkapta aTízparancsolatot ; Jónás próféta 40 napos kegyelemidőt hirdetett a bűnös városnak, Ninivének, akik aztán bűnbánatuk jeléül nyilvános böjtöt kezdtek.) A nagyböjti időszakra eső hat vasárnapot az Egyház nem tekinti böjti napnak (mivel minden vasárnap Krisztus feltámadásának emlékünnepe), ezért a böjti időszak a 7. zázad ótahamvazószerdával kezdődik a keresztény egyházi naptárban.[1] A nagyböjt utolsó hete a virágvasárnappal kezdődő nagyhét.

A nagyböjt kezdetét megelőző háromhetes időszak a böjtelő, vasárnapjainak neve (húsvéttól számított hozzávetőleges távolságukról): hetvened, hatvanad és ötvened vasárnapja.

A nagyböjti időszakra eső vasárnapok zsoltáruk első soráról kapták latin nevüket:

1. Invocavit („Hozzám kiált…”)
2. Reminiscere („Emlékezzél…”)
3. Oculi („Szemeim…”)
4. Laetare („Örvendezz…”)
5. Judica („Ítélj meg…”)
6. Palmarum („Pálmák…” – virágvasárnap)

Ma a különféle keresztény felekezetek változó szigorral tartanak böjtöt, de leginkább csak részleges böjtöt, vagyis egyfajta diétát; például tartózkodnak húsok és tejtermékek fogyasztásától, illetve naponta csak egyetlen alkalommal étkeznek. A római katolikusok a húsvét előtti negyven napos Nagyböjt első (Hamvazószerda) és utolsó előtti (Nagypéntek) napján csak háromszor esznek, és nem esznek húst, és ez időszak péntekjein is tartózkodnak a hústól.

A mormonok minden hónap első vasárnapján nem esznek spirituális és jótékonysági okokból. Azt a pénzt, amit ételre költöttek volna ezen időszak alatt, a szegények és szűkölködők megsegítésére ajánlják fel. Az észak-amerikai amisok évi több böjtnapot is tartanak. A görögországi Athosz-hegy szerzetesei minden hétfőn, szerdán és pénteken csak egyszer étkeznek egy keveset.  

A negyvennapos böjt a 4. századra vált általánossá; a 7. században alakult ki a szerdai kezdőnap. A 11. századig nagyon szigorúan böjtöltek: késő délutánig nem ettek semmit, a böjti napokon pedig nem fogyasztottak húst, tejterméket és tojást. A lila a 13. század óta számít a bűnbánat színének. 

A nagyböjti önmegtartóztatás legszigorúbb változata a negyvenelés volt. Ilyenkor a böjtölő csak negyvenszer evett ebben az időszakban – tehát naponta csak egyszer, naplemente után. Szintén elég szigorú az a szokás, ami alapján a nagyböjt péntekjein csak hét szem búzaszemet ettek.

Pieter Brugel: Farsang és böjt harca


Böjti szelek


A hazai népi időjárási megfigyelés külön elnevezéssel jelöli a nagyböjt időszakában, tehát a tél végén, a tavasz első felében tapasztalható tartós, erős szélfúvást: ezek a böjti szelek, amelyek éppen nem az „önmérsékletről" tesznek tanúbizonyságot.

A szélsebesség évi átlagai Magyarországon 2–4 m/s között változnak. A szélsebesség változásának jellegzetes évi menete van. Legszelesebb időszakunk a tavasz első fele, míg a legkisebb szélsebességek általában ősz elején tapasztalhatók. A havi átlagos szélsebességi adatok alapján az alábbi megállapításokat tehetjük: a március vagy az április mindig beletartozik az év két legszelesebb hónapja közé.

A böjti szelek elnevezés tehát szemléletesen tükrözi a hazai szélviszonyok évi járásában mérhető kora tavaszi szélsebesség-maximumot. Változnak az idők, változnak környezetünk és a természet körülményei, de a böjti szelek változatlanul fújnak. 


Az igazi böjt


Szerző: Csorba István

Az igazi böjt, nem a koplalás,
A szigorú kemény test sanyargatás,
Mikor közben akár csont soványra fogyunk,
De mégis végig, a bűnben maradunk.
A böjt, nem az Isten lefizetése,
Hanem az arcának, nagy bölcs keresése,
Nem a néphagyomány, szokás megélése.

A böjt azt jelenti, készüljetek a húsvéti örömre,
Krisztus értetek ment, halni a keresztre,
Hogy a bűnötöket, a vére elmossa,
S újéletre a lelketek föltámaszthassa.
A böjti időben erre készüljetek,
Imádkozni minden napon, csöndben leüljetek.

S kerüljétek a bűnt, amennyire lehet,
Segítni fog ebben Jézus, mert ő nagyon szeret,
Adjátok át szívetek, Jézusnak, megtisztításra,
Mert ő mindig nagyon várja, a megújjításra.
Hogy rátok nézve értelme legyen halállának,
S a húsvéti föltámadásának.

2019. február 5., kedd

Farsang

A farsang a vízkereszt napjától (január 6.) hamvazószerdáig, a nagyböjt kezdetéig tartó időszak elnevezése, amelyet hagyományosan a vidám lakomák, bálok, mulatságok, népünnepélyek jellemeznek. A farsang jellegzetessége, hogy a keresztény liturgikus naptárban nem kötődik hozzá jelentős vallási ünnep, alapvetően a gazdag néphagyományokra épül (lásd: torkos csütörtök). A kereszténység előtti időkből származó farsangi mulatságokat az „erkölcsös” 16. és 17. században nem eredete, hanem bujaságot szimbolizáló szokásai miatt tiltották.

A farsang csúcspontja a karnevál, hagyományos magyar nevén „a farsang farka”. Ez a farsangvasárnaptól húshagyó keddig tartó utolsó három nap, ami nagy mulatságok közepette, valójában télbúcsúztató is. Számos városban ekkor rendezik meg a híres karneválokat, mint a riói, kölni, vagy a velencei:


Magyarországon pedig a farsang legnevezetesebb eseményét, a mohácsi busójárást:


A farsang elnevezése és a legrégebbi szokásadatok középkori német polgári hatásra vallanak, de vannak az Anjouk és Mátyás király udvarából itáliai hatásra utaló adatok is.

A farsang a párválasztás időszaka is volt és egyben fontos „esküvői szezon”, mivel a húsvéti böjt időszakában már tilos volt esküvőt tartani. Erre utal az ünnepnapok elnevezése is (pl.: első menyegzős vasárnap = vízkereszt utáni első vasárnap, vővasárnap = farsangvasárnap az ifjú férj az após kontójára fogyasztott, stb.). A falvakban a legények szervezték a bálokat. A lányok rokonaik közvetítésével bokrétát adtak a kiszemelt legényeknek, akik a farsang végén nyilvános színvallásként a kalapjukra tűzték a bokrétát. A báli szezon és táncmulatság lényege az eljegyzés volt.


Farsangi fánk receptje egy nagymamától:


Hozzávalók:

5o dkg liszt, 3 dkg élesztő, 3 dl tej, 1 kanál cukor, 2 db tojássárgája, 5 dkg vaj, csipetnyi só, fél dl rum, a sütéshez olaj, meleg hely

Elkészítése:

Az élesztőt, 1 dl cukrozott, langyos tejbe morzsolom és megkelesztem. A lisztet egy nagyobb tálba szitálom, elmorzsolom benne a vajat, hozzáadom a megkelt élesztőt, a tojássárgáját, rumot, sót, és a maradék tejet. Jól összedolgozom, nem túl kemény tésztát kapva, melyet addig verek fakanállal, míg sima, hólyagos nem lesz /ez a titka!/, letakarom konyharuhával, langyos helyre teszem, míg kb. másfélszeresére nem kel. Ekkor a megkelt tésztát lisztezett nyújtódeszkára borítom, kb. 1,5 cm vastagra kinyújtom és fánkszaggatóval kiszaggatom /jó üvegpohár is, amit közben lisztezni kell/. Hagyom még így is kis ideig kelni és ujjal kis mélyedést nyomok mindnek a közepébe. Forró olajban kisütöm, lehet egyik oldalukat fedő alatt és fordítás után enélkül sütni. Ha kész, jól lecsepegtetem és porcukorral, házi baracklekvárral tálalom a Krapfent, a fánkot, ahogyan a bécsiek hívják.


Jó farsangolást és fánksütést kívánok az alábbi farsangi verssel:


M. Böck- Hartmann: Farsangéj


Itt a farsang éjszakája,
fülig ér mindenki szája.
A pék fia jön körözve,
kínainak felöltözve.
Egy néger jön mosolyogva,
Az egéren lóg a szoknya,
van itt török, van itt arab,
indiánból három darab!

Erre vonul a királylány,
elefánt áll az uszályán,
álldogálnak mind a ketten,
mint két festmény a keretben,
végre aztán elindulnak,
és dalolnak, és tutulnak.
Szép a farsang éjszakája,
fülig ér mindenki szája.

2019. január 3., csütörtök

Vízkereszt

A vízkereszt, más néven háromkirályok, vagy epifánia egy keresztény ünnep, amelyet általában január 6-án ünnepelnek, ám a római katolikus egyházban sok helyen a legközelebbi vasárnapra tolják el az egyházi ünneplését. A nyugati kereszténység minden évben ekkor emlékezik meg a napkeleti bölcsekről – a hagyomány szerint a nevük: Gáspár, Menyhért és Boldizsár. Ezeknek a neveknek mind január 6-án van a névnapja. A keleti keresztény egyházak Jézusnak a Jordán folyóban Keresztelő Szent János által való megkeresztelkedését ünneplik ezen a napon. (Az ónaptárat használó keleti keresztény egyházak a Gergely-naptár szerinti január 19-én tartják, mivel a Julianus-naptár jelenleg 13 nap késésben van a Gergely-naptárhoz képest.) Vízkereszt ünnepe a „karácsonyi tizenketted” (tizenkét napos ünneplés) utolsó napja és a farsang kezdete.

Az epifánia a görög epiphaneia, επιφάνεια szóból ered, amelynek jelentése „megjelenés” (a φάινω „megjelenni, feltűnni” igéből). Ezen a napon a nyugati egyházakban három eseményt ünnepelnek: a napkeleti bölcsek vagy a hagyomány szerint háromkirályok (Gáspár, Menyhért és Boldizsár) látogatását a gyermek Jézusnál, Jézus megkeresztelkedését a Jordán folyóban, valamint az általa véghezvitt első csodát a kánai menyegzőn. Jézus megkeresztelkedésének emlékére a katolikus templomokban vizet szentelnek, s ebből a hívek hazavihetnek valamennyit.

Epiphaneia ünnepét a 4. században tartották meg elsőként a korai keresztény egyházak. Január 6-án először Jézus születésnapját karácsonyt ünnepelték. E mellé vették még Jézusnak a Jordán folyóban való megkeresztelkedését, valamint első csodatételét is, amikor a kánai menyegzőn a vizet borrá változtatta. Eképpen vált Jézus háromféle evangéliumi „megjelenése”, megnyilvánulása az ünnep tanításává. A Római Birodalom területén december 24-25-én tartott szaturnália és Mithrász-ünnepségek miatt azonban a karácsony átkerült a december 25-i időpontra, és ezután a január 6-i ünnep új jelentést kapott. A katolikus egyházban elsősorban a háromkirályok tiszteletének, a keleti keresztény egyházakban pedig Krisztus megkeresztelkedésének az ünnepévé vált.

A keleti egyházak és a katolikus egyház egyaránt a vízkereszt ünnepétől szentelik meg a vizet. A katolikus egyház csak a középkortól alakította ki ezt a hagyományát. Egy másik katolikus hagyomány szerint a papok fából készült keresztet dobtak a vízbe, majd a hívők a vízbe ugrottak érte.

A magyarság körében különböző népszokások alakultak ki a századok során, amelyek a vízkereszt ünnepéhez kötődnek. Például Ipolytarnócon, Litkén és Mihálygergén komoly hagyományok kapcsolódnak ehhez az ünnephez. Megszentelték a vízzel a házakat, az ólakat. A bölcsőre is szent vizet hintettek. Házak megszentelésénél alakult ki az a szokás, hogy a házakra a három napkeleti bölcs kezdőbetűjét vésték fel, így: G + M + B. Ez egy 15. századi eredetű szokás. A 16. századtól kezdve pedig a csillagének éneklése vált az ünnep részévé.

HÁROMKIRÁLYOK


A bibliai napkeleti bölcsek a csillag vezetésével keletről Betlehembe érkeztek, hogy hódoljanak Jézusnak, a zsidók új királyának. Szokás őket három királyoknak is nevezni, ám a Biblia nem nevezi őket királyoknak, és nem beszél arról sem, hogy hárman volnának. A Biblia szóhasználata alapján helyesebb a napkeleti bölcsek elnevezés. A keresztény hagyomány névvel is illeti őket, magyar nevük: Gáspár, Menyhért és Boldizsár.

A hagyományos három név szír forrásokban fordul elő először: Karsudas, Hior és Bazantor, amelyek biztosan későbbi jelképes elnevezések. Ezekből alakult ki az 5. században az arám és görög nyelvjárásokban a Kaspar, Melkhior és Baltazar


Gáspár


Kaspar az iráni-perzsa Gathasphar rövidített formája lehet, amelyben a Szaturnusz elnevezése rejlik. A 3. századból fennmaradt az eredeti szír nyelven írt Tamás-akták szövege: az apokrif Tamás apostol cselekedetei c. irat. Ez arról is beszámol, hogy Tamás megtérítette és megkeresztelte az indo-parthus királyt, akinek neve Gadaphar, görög átírásban Gathasphar volt. Emlékét őrzi egy érme és egy sziklafelirat a nyugat-pakisztáni Kush hegységben. Nevéből alakult ki a latin Caspar, amelyet a legöregebb mágusnak tulajdonítottak. Ennek a hagyománynak alapján jött létre a középkori legenda arról, hogy Tamás apostol keresztelte meg a Betlehemben járt mágusokat is. A legendától eltekintve nincs kizárva, hogy keleti missziós útjai közben találkozott a babiloni mágusokkal és Mátéval is. Tamás apostol a Kr. u. 70-es években szenvedett vértanúhalált a nyugat-indiaiMadrasz közelében. Ma is ott tisztelik első síremlékét és templomát.

Menyhért


Melkhior kifejezetten héber név: melekhi-or = királyom-fény, vagy Fény-király, ami már Jupiterre emlékeztet, a királyok csillagára. Úgy látszik, hogy egyes ókeresztény hagyományok is héber származásúnak tartottak legalább egyet a három mágus között, akit Melkhiornak neveztek.

Boldizsár


Dániel próféta babiloni neve, aki a legfőbb mágus volt Babilonban, és látomásai voltak a Messiással kapcsolatban. A perzsa és görög uralkodók mágusoknak hívták a kaldeus papokat. Babilonban a papok sokáig a kaldeus népcsoporthoz tartoztak. A babiloni csillagászok pedig a papi osztály legelőkelőbb tagjai voltak. Dániel gyerekkorában került Babilonba a száműzött izraeliták első csoportjával, Kr. e. 597-ben. Nabukodonozor kiválasztott néhány nemes családból származó izraelita fiút, akik hároméves kiképzést kaptak. Megtanulták a kaldeusok nyelvét, írását és minden tudományát, hogy aztán a királyi udvarban teljesítsenek szolgálatot. Köztük Dániel volt a legtehetségesebb, látnoki képességgel rendelkezett, ezért új nevet adtak neki: Bel-tsar-uzur = az Úr-óvja-életét. (Ez a név a görög és latin átírásban Balhasar, magyarul Boldizsár. Újabb fordításokban Béltsacár.)

A három királyok ereklyéit a kölni dómban őrzik egy díszes síremlékben. A hagyomány szerint az ereklyetartóban a bölcsek csontjai találhatók, melyeket Nagy Konstantin édesanyja, Szent Ilona talált meg a Szentföldön. Ilona vitette azokat Konstantinápolyba, a Hagia Szophia bazilikába. Innen később Milánóba kerültek, majd 1164-ben I. Frigyes császár vitette Kölnbe.





József Attila

BETLEHEMI KIRÁLYOK


Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk!
Három király mi vagyunk.
Lángos csillag állt felettünk,
gyalog jöttünk, mert siettünk,
kis juhocska mondta - biztos
itt lakik a Jézus Krisztus.
Menyhárt király a nevem.
Segíts, édes Istenem!

Istenfia, jónapot, jónapot!
Nem vagyunk mi vén papok.
ůgy hallottuk, megszülettél,
szegények királya lettél.
Benéztünk hát kicsit hozzád,
Üdvösségünk, égi ország!
Gáspár volnék, afféle
földi király személye.

Adjonisten, Megváltó, Megváltó!
Jöttünk meleg országból.
Főtt kolbászunk mind elfogyott,
fényes csizmánk is megrogyott,
hoztunk aranyat hat marékkal,
tömjént egész vasfazékkal.
Én vagyok a Boldizsár,
aki szerecseny király.

Irul-pirul Mária, Mária,
boldogságos kis mama.
Hulló könnye záporán át
alig látja Jézuskáját.
A sok pásztor mind muzsikál.
Meg is kéne szoptatni már.
Kedves három királyok,
jóéjszakát kívánok!

1929. december