000

2019. január 3., csütörtök

Vízkereszt

A vízkereszt, más néven háromkirályok, vagy epifánia egy keresztény ünnep, amelyet általában január 6-án ünnepelnek, ám a római katolikus egyházban sok helyen a legközelebbi vasárnapra tolják el az egyházi ünneplését. A nyugati kereszténység minden évben ekkor emlékezik meg a napkeleti bölcsekről – a hagyomány szerint a nevük: Gáspár, Menyhért és Boldizsár. Ezeknek a neveknek mind január 6-án van a névnapja. A keleti keresztény egyházak Jézusnak a Jordán folyóban Keresztelő Szent János által való megkeresztelkedését ünneplik ezen a napon. (Az ónaptárat használó keleti keresztény egyházak a Gergely-naptár szerinti január 19-én tartják, mivel a Julianus-naptár jelenleg 13 nap késésben van a Gergely-naptárhoz képest.) Vízkereszt ünnepe a „karácsonyi tizenketted” (tizenkét napos ünneplés) utolsó napja és a farsang kezdete.

Az epifánia a görög epiphaneia, επιφάνεια szóból ered, amelynek jelentése „megjelenés” (a φάινω „megjelenni, feltűnni” igéből). Ezen a napon a nyugati egyházakban három eseményt ünnepelnek: a napkeleti bölcsek vagy a hagyomány szerint háromkirályok (Gáspár, Menyhért és Boldizsár) látogatását a gyermek Jézusnál, Jézus megkeresztelkedését a Jordán folyóban, valamint az általa véghezvitt első csodát a kánai menyegzőn. Jézus megkeresztelkedésének emlékére a katolikus templomokban vizet szentelnek, s ebből a hívek hazavihetnek valamennyit.

Epiphaneia ünnepét a 4. században tartották meg elsőként a korai keresztény egyházak. Január 6-án először Jézus születésnapját karácsonyt ünnepelték. E mellé vették még Jézusnak a Jordán folyóban való megkeresztelkedését, valamint első csodatételét is, amikor a kánai menyegzőn a vizet borrá változtatta. Eképpen vált Jézus háromféle evangéliumi „megjelenése”, megnyilvánulása az ünnep tanításává. A Római Birodalom területén december 24-25-én tartott szaturnália és Mithrász-ünnepségek miatt azonban a karácsony átkerült a december 25-i időpontra, és ezután a január 6-i ünnep új jelentést kapott. A katolikus egyházban elsősorban a háromkirályok tiszteletének, a keleti keresztény egyházakban pedig Krisztus megkeresztelkedésének az ünnepévé vált.

A keleti egyházak és a katolikus egyház egyaránt a vízkereszt ünnepétől szentelik meg a vizet. A katolikus egyház csak a középkortól alakította ki ezt a hagyományát. Egy másik katolikus hagyomány szerint a papok fából készült keresztet dobtak a vízbe, majd a hívők a vízbe ugrottak érte.

A magyarság körében különböző népszokások alakultak ki a századok során, amelyek a vízkereszt ünnepéhez kötődnek. Például Ipolytarnócon, Litkén és Mihálygergén komoly hagyományok kapcsolódnak ehhez az ünnephez. Megszentelték a vízzel a házakat, az ólakat. A bölcsőre is szent vizet hintettek. Házak megszentelésénél alakult ki az a szokás, hogy a házakra a három napkeleti bölcs kezdőbetűjét vésték fel, így: G + M + B. Ez egy 15. századi eredetű szokás. A 16. századtól kezdve pedig a csillagének éneklése vált az ünnep részévé.

HÁROMKIRÁLYOK


A bibliai napkeleti bölcsek a csillag vezetésével keletről Betlehembe érkeztek, hogy hódoljanak Jézusnak, a zsidók új királyának. Szokás őket három királyoknak is nevezni, ám a Biblia nem nevezi őket királyoknak, és nem beszél arról sem, hogy hárman volnának. A Biblia szóhasználata alapján helyesebb a napkeleti bölcsek elnevezés. A keresztény hagyomány névvel is illeti őket, magyar nevük: Gáspár, Menyhért és Boldizsár.

A hagyományos három név szír forrásokban fordul elő először: Karsudas, Hior és Bazantor, amelyek biztosan későbbi jelképes elnevezések. Ezekből alakult ki az 5. században az arám és görög nyelvjárásokban a Kaspar, Melkhior és Baltazar


Gáspár


Kaspar az iráni-perzsa Gathasphar rövidített formája lehet, amelyben a Szaturnusz elnevezése rejlik. A 3. századból fennmaradt az eredeti szír nyelven írt Tamás-akták szövege: az apokrif Tamás apostol cselekedetei c. irat. Ez arról is beszámol, hogy Tamás megtérítette és megkeresztelte az indo-parthus királyt, akinek neve Gadaphar, görög átírásban Gathasphar volt. Emlékét őrzi egy érme és egy sziklafelirat a nyugat-pakisztáni Kush hegységben. Nevéből alakult ki a latin Caspar, amelyet a legöregebb mágusnak tulajdonítottak. Ennek a hagyománynak alapján jött létre a középkori legenda arról, hogy Tamás apostol keresztelte meg a Betlehemben járt mágusokat is. A legendától eltekintve nincs kizárva, hogy keleti missziós útjai közben találkozott a babiloni mágusokkal és Mátéval is. Tamás apostol a Kr. u. 70-es években szenvedett vértanúhalált a nyugat-indiaiMadrasz közelében. Ma is ott tisztelik első síremlékét és templomát.

Menyhért


Melkhior kifejezetten héber név: melekhi-or = királyom-fény, vagy Fény-király, ami már Jupiterre emlékeztet, a királyok csillagára. Úgy látszik, hogy egyes ókeresztény hagyományok is héber származásúnak tartottak legalább egyet a három mágus között, akit Melkhiornak neveztek.

Boldizsár


Dániel próféta babiloni neve, aki a legfőbb mágus volt Babilonban, és látomásai voltak a Messiással kapcsolatban. A perzsa és görög uralkodók mágusoknak hívták a kaldeus papokat. Babilonban a papok sokáig a kaldeus népcsoporthoz tartoztak. A babiloni csillagászok pedig a papi osztály legelőkelőbb tagjai voltak. Dániel gyerekkorában került Babilonba a száműzött izraeliták első csoportjával, Kr. e. 597-ben. Nabukodonozor kiválasztott néhány nemes családból származó izraelita fiút, akik hároméves kiképzést kaptak. Megtanulták a kaldeusok nyelvét, írását és minden tudományát, hogy aztán a királyi udvarban teljesítsenek szolgálatot. Köztük Dániel volt a legtehetségesebb, látnoki képességgel rendelkezett, ezért új nevet adtak neki: Bel-tsar-uzur = az Úr-óvja-életét. (Ez a név a görög és latin átírásban Balhasar, magyarul Boldizsár. Újabb fordításokban Béltsacár.)

A három királyok ereklyéit a kölni dómban őrzik egy díszes síremlékben. A hagyomány szerint az ereklyetartóban a bölcsek csontjai találhatók, melyeket Nagy Konstantin édesanyja, Szent Ilona talált meg a Szentföldön. Ilona vitette azokat Konstantinápolyba, a Hagia Szophia bazilikába. Innen később Milánóba kerültek, majd 1164-ben I. Frigyes császár vitette Kölnbe.





József Attila

BETLEHEMI KIRÁLYOK


Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk!
Három király mi vagyunk.
Lángos csillag állt felettünk,
gyalog jöttünk, mert siettünk,
kis juhocska mondta - biztos
itt lakik a Jézus Krisztus.
Menyhárt király a nevem.
Segíts, édes Istenem!

Istenfia, jónapot, jónapot!
Nem vagyunk mi vén papok.
ůgy hallottuk, megszülettél,
szegények királya lettél.
Benéztünk hát kicsit hozzád,
Üdvösségünk, égi ország!
Gáspár volnék, afféle
földi király személye.

Adjonisten, Megváltó, Megváltó!
Jöttünk meleg országból.
Főtt kolbászunk mind elfogyott,
fényes csizmánk is megrogyott,
hoztunk aranyat hat marékkal,
tömjént egész vasfazékkal.
Én vagyok a Boldizsár,
aki szerecseny király.

Irul-pirul Mária, Mária,
boldogságos kis mama.
Hulló könnye záporán át
alig látja Jézuskáját.
A sok pásztor mind muzsikál.
Meg is kéne szoptatni már.
Kedves három királyok,
jóéjszakát kívánok!

1929. december

2018. december 17., hétfő

Betlehemezés

A betlehemezés a karácsonyhoz kötődő magyar népszokás. Több szereplős dramatikus játék, a legnépszerűbb karácsonyi paraszti misztériumjáték, pásztorjáték. A népszokásban két hagyománykör ötvöződik: a kereszténység előtti pogány és antik gyökerű képzetek, valamint az ünnep keresztény jellegéből fakadó szokások. Neve a bibliai Betlehem városából ered. A népszokás célja a gonosz ártó szellemek elűzése zajkeltéssel, jelmezek, álarcok viselésével.

A betlehemezés a legismertebb és legelterjedtebb karácsonyi népszokások közé tartozik. Az egész Kárpát-medencében ismerik. A paraszti betlehemezés középpontjában a betlehemi pásztorok párbeszédes, énekes játéka áll. A dramatikus játék fő eleme a pásztorjáték, amely a három pásztor, köztük a nagyothalló öreg tréfás párbeszédére épül. A betlehemezés fő kelléke a templom alakú betlehem, amelyben a Szent Család látható. A pásztorjáték szereplői: a kis templomot vivő két angyal, három pásztor, ami egyes vidékeken kiegészül több szereplővel. A szereplők ma is eljátsszák a Jézus születéséről szóló bibliai történetet, majd átadják ajándékaikat, jókívánságaikat. Ezután a háziak megvendégelik őket.

Debreceni görögkatolikus betlehemes hagyományőrzők műsora a XXIII. Nemzetközi Betlehemes Találkozó megnyitóján a debreceni Kossuth téren 2013. december 13-án 


Jézus születése


Jézus Krisztus születésének pontos dátuma nem ismert. Meghatározásához az evangéliumokra támaszkodhatunk, melyek ismertebb eseményekhez, uralkodókhoz kötik születésének idejét.


Lukács evangéliuma szerint:


Történt pedig azokban a napokban, hogy Augustus császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriában Cirénius volt a helytartó. Elment tehát mindenki a maga városába, hogy összeírják. Felment József is a galileai Názáretből Júdeába, a Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, mert Dávid házából és nemzetségébol való volt, hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje, és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely. Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett. És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk. Az angyal pedig ezt mondta nekik: "Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban." És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták: "Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat."Miután elmentek tőlük az angyalok a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: "Menjünk el egészen Betlehemig, és nézzük meg: hogyan is történt mindaz, amiről üzent nekünk az Úr." Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet, és a jászolban fekvő kisgyermeket. Amikor meglátták, elmondták azt az üzenetet, amelyet erről a kisgyermekről kaptak, és mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott azon, amit a pásztorok mondtak nekik. Mária pedig mindezeket a dolgokat megőrizte, és forgatta a szívében. A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva az Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és láttak, ahogyan ő megüzente nekik.



M. S. mester: Jézus születése, 1506
Máté evangéliumában, Jézus, Heródes király idején született, aki a jól ismert bibliai történet szerint elrendelte a két év alatti kisgyermekek lemészárlását. A zsidó történetíró és hadvezér Iosephus Flavius (37-100) Kr. e. 4-re teszi Heródes halálát, mely előtt nem sokkal holdfogyatkozás is volt, és ennek alapján azt valószínűsíti, hogy Jézus Kr. e. 6-ban születhetett a júdeai Betlehemben.

Lukács evangéliuma alapján azonban egy másik dátum is szóba jöhet, hiszen az ő beszámolójában a szíriai Cirénius helytartósága alatt tartott népszámlálás idejére tehető Jézus születése. Iosephus Flavius szerint a népszámlálás Kr. u. 6-ban történhetett.

I.(Szent) Gyula pápa 350-ben december 25-ét nyilvánította Jézus „hivatalos” születésnapjává. A korábbi január 6-i dátum, a Vízkereszt pedig Jézus megkeresztelésének a napja lett.
A IV. század során a legtöbb keleti egyház átvette Jézus születésének ünnepi dátumát december 25-ét.


Rónay György: A szamár és az ökör


Angol kisváros, a középkor végén. Hosszú évtizedek óta minden karácsonyestén előadták csűrjében Jézus születésének misztériumjátékát, egy réges-régen halott, ismeretlen költő művét. Egy erre a célra alakult konfraternitás. A hentes, a kovács, a kötélverő… egyszerű, jámbor polgárok, akik erre az estére átváltoztak ajándékvivő pásztorokká, Jézus-örző Szent Józseffé vagy – magukra húzva a régi misztériumok nehéz jelmezeit – jászol előtt térdeplő, Isten fiát melengető alázatos ökörré és szamárrá.

De ezen a karácsonyon elmarad az előadás. A színészeknek nincs kinek játszaniuk; a jéghideg csűr üresen tátong. A színjátszók tiszta hiténél erősebbnek bizonyult a rágalom, a botránkozás, a bűn és az emberi gyöngeség. Amikor Goodlack, a városka kevély kocsmárosa magával viszi a lányt, akinek a Szűzanya szerepét kellett volna játszania, s amikor sorra elszélednek a színészek is: úgy látszik, mindennek vége. Mindennek: a középkornak, a gyermeki hitnek, a misztériumjátékok korának és lelkének. Csak ketten maradtak a színen – André Obey nagy sikert ért darabjában, az Éjjeli harangszóban: - Bradshaw, a robosztus kovács, a misztériumtársulat veterője, és a lelkes kis Greene, az egyik a jászol ökrének, a másik a jászol szamarának a jelmezében. S akkor, a magány hideg csöndjében megszólal, mintegy magához beszélve, Bradshaw, az „ökör”:

-1405 óta most történik meg először, hogy nem adják elő a városban karácsony estéjén Jézus születését. Kilencvennégy esztendőn át játszottál a misztériumot, apáról fiúra, kézről kézre hagyományozva, és most vége… Elszakadt a szál. Kilencvennégy év: elszáll, eltűnik… Tudod, mi döbbent meg a legjobban? Az, hogy az emberek nem is érzik, mikor szakad meg a szál. Föl kellene ordítaniuk… de nem, élik tovább a világukat, mintha mi sem történt volna, közönyösen, könnyelműen, hűtlenül… Eh, tán jobb is így. Milyen hideg van itt! Indulunk haza? Gyerünk Greene!...

De a fiú nem mozdul. Azt mondja:

-Bradshaw úr… Nem szakadt meg a szál.

-Nem?

-Nem. Még nem. Mi még itt vagyunk.

Ők ketten: ők még tartják a szálat. S ha nincs is nézőjük, ha nincs is társuk, eljátsszák a szerepüket. A hallgatásukat. A jászol ökre meg a jászol szamara. A szeretet szerepét. Ahogy a kis Greene mondja:

-Ha az ember nagyon-nagyon szeret, nem tudja kimondani, nincsen rá szó… Sosem tudjuk igazán kimondani a szívünk szeretetét… hát csak hallgatunk.

-Igen, Greene. De hát mit szeretünk?

-Szeretünk… mindent, ami van, ami volt, ami lesz, a nagyot és a kicsit, a jót és a rosszat, a vidámat és a szomorút, mindent… az életet.

-Hát persze! Ó Greene, hiszen ez csodálatos! A szál nem fog megszakadni!

-Csak hallgatunk.

-És lehelünk.

-Lehelünk… és tavasz támad a dermedt istállóban. Lehelünk és ez élet a csodálatos Gyermeknek. Húsvét, tél közepén. A jövő a halálban… Boldog karácsonyt, szamaracska!

-Boldog karácsonyt, ökör bátya!

-Csak leheljünk, Greene, leheljünk.

-Lehelek, ahogy csak tőlem telik…
S ott térdelnek a jászol mellett, a Szamár és az Ökör, és melengetik a kicsi Jézust. Közben lassan lemegy a függöny.

Mert nem az a fontos, hogy mit csinál a másik, a harmadik, a többi. Az a fontos, hogy én mit csinálok. Én, a Pásztor, vagy az Ökör, vagy a Szamár. Hogy én a Pásztor, tereljem a nyájam, s odavigyem a jászolhoz a magam semmi kis ajándékát. S én, az Ökör, én, a Szamár, leheljem a lelkem melegét, ahogy csak tudom, minden erőmből, hogy a Kisjézus ne fázzék. Ennyi az én részem a Szálból.

A többi az Úristen dolga.
(Forrás: Új ember, 1959. november 22.)

2018. december 5., szerda

Advent fényei

Szinte mindenki számára ismert az adventi koszorún a gyertyák gyújtásának hagyománya. Azt azért érdemes megemlíteni, mielőtt a témába mélyebben elmerülnénk, hogy az első koszorút 1839-ben Jochann H. Wichern német evangélikus lelkész készítette, akkor még egy kocsikerék segítségével. Azon a koszorún vasárnapokat jelentő fehér gyertyák mellett a hétköznapokra, kisebb lila színű gyertyák jutottak, összesen 23. Manapság már csak a négy vasárnapot jelképező gyertyákat használjuk. Van ahol ezek egyszínűek, van ahol eltérő a méretük. A katolikus hagyomány három lila és egy rózsaszínű gyertyát használ.
A gyertyáknak azonban nemcsak fizikai megjelenésük fontos, hanem jelentésük is:
HIT, REMÉNY, SZERETET és ÖRÖM.  

Ahogy múlnak a hetek, egyre nagyobb fénnyel égnek a
Tápiószentmártoni koszorú
koszorú gyertyái, hiszen az először csak egy, majd kettő, három, s végül négy gyertya fénye együttesen ragyog fel. A négy gyertya fénye akár egy kereszt négy végpontját is jelentheti. Valójában az igazi jelentését, szerintem úgy láthatjuk meg, ha kicsit összehúzott (talán könnyes) szemmel, távolabbról pillantunk a gyertyák felé. Ekkor azok összeolvadva, egy nagy ragyogásba egyesülnek.
A betlehemi csillag ragyogásában, a csoda megtörténtében. A csodában, melyben Isten emberré lett. A világ teremtése óta megtörtént legnagyobb csodában.


Advent gyertyájának csillogó fényében
Remegő árnyékok táncolnak a falon,
Ez az első gyertya,  hitünknek jelében
Gyulladt fel a lángja a koszorús asztalon.

A második gyertya is fellobbant vasárnap,
Versmondó gyermek csillogó szemébe
Együtt táncolnak már a  lángok és az árnyak
Reményt, s hitet adva mindenki szívébe

A harmadik gyertya gyúl, kettő pedig újra
Együtt fénylenek a templom fehér falán.
Álmodozva nézünk az időkön túlra,
S a szeretet éneke zeng fel az orgonán.

Négy gyertya ég együtt, a varázslatos körön,
A várakozás vége most már elérkezett.
Megtisztult lelkünkben otthont lel az öröm,
S együtt ünnepelnek hit, remény, szeretet.

Fenséges csillagként ragyognak már együtt,
A betlehemi jászolra ontva sugarát,
Megváltó született!, hangzik fel mindenütt,
S zengjünk mi is boldog Hallelúját!