Sajátos parafrázisa ádvent mottójának, keresztelő János
szavainak – aki arra biztatott, hogy „készítsétek az Úr útját, és egyengessétek
ösvényeit” (Mt 3,3) – az, ahogyan a Szolnoki Evangélikus Egyházközségben
fogalmaznak: készítsetek adaptert a templomnak, akadálymentesítsétek a lelkek
útját az Úrhoz!
A templomokat valamikor a városok közepére építették, ezzel
kifejezve, hogy Isten az élet tengelye, és a hit az élet minden területét
meghatározza.
Idővel a templomok – és a hit – az élet perifériájára
kerültek. Ma már nehezen kapcsoljuk össze egymással a hitet és a hétköznapi
életet, Istent és embert, a gyülekezetet és a várost. A templom legfeljebb
különleges ünnepi alkalmak helyszíne, legtöbbek gondolkodásában csupán letűnt
korok mementója. Régebben, egy alapvetően keresztyén módra működő világban –
amikor ugyanaz az értékrend jelent meg a magánéletben, a hivatásban és az
iskolában, mint a templomban – elegendő volt szavakkal hirdetni az
evangéliumot. Az út elő volt készítve, és az üzenet minden oldalról gyakorlati
támogatást kapott. Ma ez nem így van.
Ezért korunkban megnő annak a jelentősége, hogy az
evangélium logikáját lássuk működés közben, kiábrázolva. Ennek a terepe a
gyülekezet, és semmi más.
A hétköznapi élettől elszakadt templomot ezért össze kell
kapcsolni a várossal. A hitet a hétköznapokkal. Az embereket Istennel.
A technika világában két – látszólag – össze nem illeszthető
eszköz között egy adapter teremtheti meg a kapcsolatot. A telefon töltőkábelét
nem közvetlenül a konnektorba csatlakoztatjuk, hanem szükség van egy adapterre,
amely a készülék és az áramforrás között összeköttetést teremt, biztosítja a
töltést.
Jelképesen és fizikai valóságban is a szolnoki evangélikus
templom „adaptere” lesz az az épület, amelynek alapkövét 2019. november 30-án
helyezték el ünnepi istentisztelet keretében, amelyen Dr. Fabiny Tamás püspök,
Győri Péter Benjámin lelkész-esperes, a gyülekezet énekkara és más tagjai, sőt
a vendégek is mind szolgáltak – legalább egy áldás, a közös imádság, támogató
adományok vagy személyes jelenlét révén. Jelen volt az ünnepségen Dr. Kállai
Mária országgyűlési képviselő és Szalay Ferenc polgármester is, akik ugyancsak
fontosnak tartják a gyülekezet szolgálatát a városban, és ezért többféle módon
támogatták az építkezést is.
Az Adapterház lelki és fizikai értelemben is segít
akadálymentesíteni a templom, a gyülekezet – és azon keresztül Isten –
megközelítését. A templom előszobája, hétköznapi találkozások helyszíne lesz.
Helyet kapnak benne a közösségi élet alapvető feltételei – például egy
társalkodó tér, konyha és mosdók. Az új, korszerű fűtés lehetővé teszi, hogy
egész évben a hét minden napján használatban legyen a templom, és kötetlen
találkozások helyszínévé váljék. Minthogy a Szolnoki Evangélikus Egyházközség
„Gyülekezet a városért”, az a célja, hogy a város és környéke minden lakója
számára otthonossá, természetessé tegye az Istennel való napi találkozást.
Senki sem lehet „idegen és jövevény” Jézus közelében, hanem „Isten házanépe” –
ahogyan a meghívón és püspök úr igehirdetésében szereplő ige, az Efézus 2,19
mondja.
Az alapkő elhelyezésekor az építkezésben való részvétel
jelképeként elvégzett három kalapácsütés kíséretében áldások hangzottak el a
gyülekezet és az ökumenikus lelkészkör tagjai részéről is.
Cikk: Győri Péter
Benjámin esperes
Képek: Kustra Csaba
